Harcos István: Fillér

     Ma már kevesen vannak olyanok, akik megélték a 30-as évek nagy gazdasági világválságát, amely bizony Magyarországot is súlyosan érintette. Kisgyermek voltam ekkor, s Budapesten, a Józsefvárosban, a Szigony utcában laktunk., itt probáltuk átvészelni a nehéz időket, olyan körülmények között, mint amilyenben József Attila és családja élhettek korábban a szomszédos IX kerületben. Itt történt meg velem 1932-ben az az eset, amelyre most is nagyon emlékszem.
     7 éves voltam, akkoriban, az I. osztályt elvégeztem. Nyár volt, szünidő. Édesanyám egyik délután igy szólt hozzám:
-,,Kisfiam, szeretnék apádnak vacsorát főzni. Elmehetnél hozhatnál egy kis fát, hogy be tudjak gyújtani."
    Készséggel vállalkoztam rá, hiszen nagyon közel, lakásunktól mintegy 50 méterre, a Tömő utcában, egy pincehelyiségben lehetett tüzelőt kapni. Anyám adott 20 fillért és a füles bevásárlókosarat, melyben elfért 5 apritott fa.
-,,De jó száraz legyen! -ezekkel a szavakkal bocsátott utamra anyám.
Amikor odaértem, elmondtam a bácsinak, hogy mennyi fát szeretnék, s utána néztem, ahogy saját maga fűrészeli és hasogatja a fel a fát, és rakja a kis kosárba. Rátette a mérlegre, és mondta:
-,,Na gyerek, ez majdnem 5 kiló, 19 fillér lesz."
Odaadtam a 20 fillérest, és visszakaptam 1 fillért. Gyönyörű egyfilléres volt. Aranyosan csillogott a nyári napfényben, és amikor kimentem az utcára, boldogan tartottam a tenyeremben, és csodáltam csillogását. Nagyon örültem neki, és elkezdtem a tenyeremben feldobálni, de egyik alkalommal nem tudtam elkapni, így leesett a kövezetre, elkezdett gurulni, majd eltűnt a csatorna lefolyónyílásának rácsai között. Borzasztóan elkeseredtem. Mi lesz most? Anyám nagyon fog haragudni. Talán meg is fog verni...                    Leültem a járda szélére, mellétettem a fás kosarat, és elkezdtem sírni. Az egy fillérnek óriási értéke volt a szememben akkor...                                        Egy héttel korábban történt, hogy édesanyám elküldött a boltba, amely egy házzal odébb volt tőlünk, hogy vegyek 2dkg élesztőt, mert pogácsát fog sütni. Adott 3 fillért, én pedig átmentem az üzletbe, és fölkapaszkodva a pulthoz, kezemben a pénzzel kértem az élesztőt. A pult magas volt, éppen csak beláttam a pult tetejére. A pult oldalán végig reklámszalagok voltak kitéve. Közvetlenül előttem - még ma is emlékszem - egy Váncza sütőport hirdető reklámszalag volt. A boltos bácsi kinyújtotta a 2 deka élesztőt, amelyet az egyik kezemmel elvettem, közben a másikkal oda akartam adni a kezemben tartott 3 fillért. Ahogy fölfelé nyújtózkodtam, az 1 filléres kiesett a kezemből, bele egyenesen a Váncza szalagjába, és ott bent maradt. Mondtam a boltos bácsinak:                                                      -,,Jaj, véletlenül ide beleesett az 1 filléres!"                                                    -,,Te büdös kölök, hazudsz nekem, csak be akarsz engem csapni! Takarodj innét!"                                                                                                       Sírva szaladtam haza, és elmondtam anyámnak, mi történt. Édesanyám nagyon kardos menyecske volt. Azt mondta:                                                 -,,Ne félj, kisfiam, majd eligazítom a boltos bácsit."                       Visszamentünk a boltba, anyám csípőre tette a kezét, és felelősségre vonta a boltost, hogy miért nem szolgál ki.                                                    -,,Ez a gyerek be akart engem csapni. 3 fillér helyett 2 fillért akart adni."    -,,Az én fiam nem hazudik. Azt mondta, ide a reklám és a pult közé esett a pénz. Tessék kivenni."                                                                                    -,,Maga is be akar engem csapni" - mondta a pultos.                               Erre anyám fogta, leszakította a sütőport hirdető reklámszalagot, és kiesett belőle az 1 filléres.                                                                              -,,Na látja - szólt anyám a boltosnak - ,,nem hazudik az én kisfiam!"   Amikor ott ültem a fával az elgurult egyfilléres után keseregve, ez jutott eszembe, hogy milyen nagy érték az az egy fillér. Nagyon elkeseredtem. Most én vagyok a hibás, hogy játszottam az 1 fillérrel. Örültem, hogy az a réz pénz olyan, mintha arany lenne, olyan szépen csillogott. Most pedig nincs... Mi lesz most?                                                                             Ahogy üldögéltem és sírdogáltam, ott a járda szélén, jött egy kalapos bácsi megállt mellettem, és megkérdezte, miért sírok. A bácsinak elmondtam, hogy mi történt, hogy félek hazamenni. Erre a bácsi elővette a bukszáját, kivett belőle egy egyfillérest, mondván:                                                         -,,Tessék, kisfiam, tedd el, vigyázz rá, és most már ne búsulj. Nem fog hiányozni a fillér.                                                                                   Ezután fölkeltem a járdaszélről, megköszöntem a bácsinak, hazavittem a fát, és átadtam az egyfillérest anyámnak. Soha nem mondtam el neki, hogy mennyire kétségbe estem, amikor elvesztettem az egyfillérest, és az a jó bácsi hogyan pótolta ki.

 

 

Oldal: Harcos István: Fillér
Veres Pál asztala - © 2008 - 2024 - verespal.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat