1992 óta- népi emlékezet alapján-

 

24 férfi és 1 asszony lett öngyilkos Vanyarcon!

A veszekedést kellene minimálisra csökkenteni, 

a megbeszélés idejét növelni.

Addig kell jól szeretni hozzátartozóinkat, míg élnek.

 

2014. árp. 12.

 

 

K. Pál János: Templomhegy

,,Sámánok találkozási helye"

 

                                                                         ,,Csak a vanyarci nép

                                                                               emlékezete őrizte meg

                                                                           e határrész nevét."

 

Fehér táltos lovak

göndörszörű birkák

áldozóhelye feketéllett

hont találó őseink idején

lélekemelú szentély

Szent István királyi templom

itt magasodott lőrés-szerű ablakaival

svábároki faragott mészköveivel.

 

Importált nyugati inkvizíció

pusztította ki a sámánokat közölünk,

de szívünk dobbanása

itt él tovább mibennünk

gyógyító lelkük is ideért

pozitív önkéntes cselekvésben.

 

Az élet sorsfordulóinak 

harangzúgása messzire hallatszott

Kijáró, Jazaró, Uzsa, Makó

Pendelhajtó puszták

királyi szolgálatban

hűséges hívei

szívszorítóan énekelték?

,,Boldogasszony Anyánk régi nagy patrónánk

Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk

Magyarországról édes hazánkról

Ne feledkezzél meg szegény magyarokról."

 

Most csak suttogó fenyők

elvadult táj bronzkori temetőn,

domb tetején magaslesről

szarvasokat kilövöldöző

tájidegen vadászok

itt szórakoznak,

míg életük gyertyáját

és a miénket is

el nem fújja a viharos

zimankós északi szél.

 

 

 

Vanyarc, 2011. febr. 1.

 

 

Budai László: Ősz-Tél-Tavasz

 

Itt az ősz                                                           A tarka lombkoronák

egyszerre lehangolt s virgonc                             borús, esős időben is

egyszerre szomorkás s boldog                            akár a nap, úgy ragyognak

gyönyörűek a völgyek s dombok                         szikráznak, lobognak

itt-ott szárazfüves fakó foltok                             lelket melengetnek

vörösen izzó bokrok                                           szívet vidítnak.

cifrálkodó bozontok                                            Majd hűs szél hátán

aranyban, s narancsban                                    ringatódzva lehullnak

illatozó gyümölcsök                                           fagyos sárba fúlnak

kék, piros, rózsaszín pontok                              nyomasztó érzést keltenek       káprázatos látvány                                           elszomorítnak.

kitágul a szem                                                 Temetésükre eljö a tél               kisimul a homlok.                                             fehér leplet húz reájuk

Meseszép színkeverékek                                   sírnak fölöttük a fák, s bokrok

pár napja eső áztatja őket                                 oda van cifra subájuk.

de akárhogy  küszködik is                                 Eltünnek a szinek

elmosni nem tudja                                           felfalja őket a hideg

eshet akár egy hétig is                                     végignézzük halálukat

hisz nem holmi festmény ez                             vacogva gyászoljuk őket

mit, ha víz ér, mállani kezd                               s türelmetlenül várjuk a tavaszt

emberi kéz ilyenre nem képes                           hogy ünnepelhessünk végre

még szavakba önteni sem tudja                        megélhessük

oly fenséges, oly tökéletes.                               újjászületésüket.

 

 

 

2004. X. 17.

 

 

 

 

 

Oldal: Kreatív alkotók Vanyarcon VI.
Veres Pál asztala - © 2008 - 2024 - verespal.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat