---

               K. Pál János: Szőke öngyilkos lány utolsó pillanata

Zöld moha-palástomba
burkolózva
önmagam haragjába
hajló köd-hurok
fénylő szivárvány-lányként
lebegve lépdelek
szitár-zengésű
vadrózsa-szélben
sziklacsúcsom felé...
Ki vár rám?
Még nem tudom.

                               K. Pál János: Falunkat elhagyók dideregnek

 

Elutazik jó barátnőm

elfelejt és én emlékezem

Hanyatt vágódik az éjszakák

sűrű nádszál-árnyékaiban

szíve billentyűin

két újjnyi lassút táncol

a kottafejekként

elttünedező vér

dó, lá, ti, szó

szó, lá, ti... Ki fél?

Ég kinn, és kín ott benn.

hangtalan nyugalmú

platinarúd térdben

két vége gézben

ápolónőt felriasztó csengő

felszökő lázpiros fák

Templom-hegy tetején

révült sámánnő sír

belevibrál Uzsa levegője...

EMBER JÓSÁG. SZERETET HOL?

...Éjjelenként föld alól

,,Tűzoszlop" világít be

ablakán álmában...

Tóvik tetején

gyógyító szél borogatja

a könnyelmű bűnök 

hallgatag áldozatainak 

felfénylő lépésein 

újralobbanva égő

csipkebokrokat.

 

Oldal: Kreatív alkotók Vanyarcon IV.
Veres Pál asztala - © 2008 - 2024 - verespal.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat