Veres Pál asztala

Szegénylegénynek éneke

Nincs becsületi a katonának,

Mint volt régentén a kurucoknak,

Vajjon vagyon-e hírével a méltóságnak,

Hogy sok vitézek,

Próbált legények

Rossz becsben vannak

 Szegénylegénynek olcsó a vére:

Három rézforint szegénynek bére.

Azt sem költheti el szegény végtére,

Melyért méreg,

Kínzó féreg

Forr a szívére.

Igen kedveltűk a kurucságot,

Oly igen kaptuk,mint egy újságot.

Nyerünk,gondoltuk,oly szabadságot,

Oltalmazzuk

S szabadítjuk

Szegény hazánkot.

Mely dolog,bizony,meg is lett volna,

Magyarországot megnyertük volna.

Ha sok fondorkodó urak nem lettek volna,

Ily romlásban,

Kárvallásban

Nem estünk volna!

Szegénylegényből tisztek tétettek,

Az ellenséggel kik szemben mentek,

Mivel a pártos urak meg nem verettek,

Mint sárkányok,

Oroszlánok

Mégis küzdöttek.

Egy szegénylegény volt Esze Tamás,

Magát megvonó jó Báné András,

Uruk mellett voltanak ők,mint egy lelki más,

Jánki Péter,

Zöld Demetér

Voltak mint darázs...

Várod alját is sok szegénylegény

Vérével festé sok helyét szegény.

Hogy úr esett volna,nem látta napfény,

Nosza,szegény

Vitéz legény,

Légy hű mindhalálig...

Tisza mellékén mely dolgok estek,

Mely sok németek,rácok elestek,

Halas,Kecskemét erről bizonyságot tehet;

Szegény katonák,

Nem nagy urak,

Sok sebben estek...

Ha valahol ott voltanak csodák.

Mind kivül-belül estel szép próbák:

Szegénylegények magokat frissen forgatták;

Csak szegények,

S nem úrfiak

Véreket onták.