Templom előtt fehér hárs

Templom előtt fehér hárs, teteje zöld

alatta áll a kedvesem, agyonsírva

Mit állsz itt, miért jajgatsz, én kedvesem

fogd a kendőt, töröld le, én kedvesem.

Nem fogom, nem törlöm, még sírni fogok,

s mindazért, hogy a tiéd nem lehetek.

Sem az enyém, sem az enyém, inkább a bályámé

mégis a családban maradsz én édes kedvesem.

/ Manga János: 1955-ös gyűjtése Vanyarcon. /

Beszta Pista : Mesét mondok...

Ott künn hűvös van korán, kikeletkor

szívemben tavasz, szerelem

Ott reszket már a korán kínyílt virág

Itt elhalt már a gyötrelem.

Még nem oly régen nyári napnak

lángjától sem hevült szívünk,

Most csodás meleg fűzi egybe

tavasz van, remélünk s hiszünk.

Künn hűs szellő tép le virágot

Jer! Hajtsd vállamra kis fejed!

Télről regél a kósza szellő,

mesét mondok én is neked!

Sivár életről, hosszú télről

enyészetről beszél regém,

De ne reszkess hát drága kincsem

Tavasszal csókkal végzem én.

Bohó gyermek volt álmodozva

Vágyón kezdi az életet.

Szívében vágyak lángja égett

róla mesélek most neked.

Ha láttad volna, hogy ölelte

Karjával a világot át

megszántad vón szegény rajongót

Ki semmiért mindent odád.

Mindent? Hisz szívének kincse

volt gazdagsága, mindene.

Dobogott, vágyott, égett a szív,

Százféle hanggal volt tele.

Óh, de a dal elhangzott árván

a vágy sóhaj lett nemsoká.

szeretet szárnyán merre szálljon?

Nincs rokon szív nincs hová.

S eljött a tél didergő lelke

úgy reszketett, mint kismadár

melynek lehullott pelyhes fészke,

ha elhervadt az enyhe nyár

Ajkán elhalt már rég az ének

reménye eltűnt, el tova,

s ha visszaszállt egy pillanatra

egy sejtés űzte el: ,,soha",

Tovább bolyongott fázva némán

nem ejtett ajka egy panaszt,

de bánat ült a sápadt arcon,

Ki látta meg? Ki látta azt?

Egy szép leány volt, olyan lágyan

epedve kérdé bánatát,

s egy fénysugár tört az éjen át:

"Van még a földön jó barát?"

Van még! Az ifjú hitte, hogy vab!

Szive megnyílt, ajkán a dal

felcsendült ismét,

forró vágyba olvadt belé

a bús sóhaj, s a sebzett szív

újjult reménye

által ragyogta új dalát.

vihar után a nap parázslott

ragyogva szórja sugarát.

Délibáb volt a lány szerelme

Kopár pusztát szánva szánt

csalóka fényét önti rája,

hogy így enyhítsen bánatán.

Elszállt, midőn a nap is tűnik

ha közeleg az éjszaka

Eltűnt a lány elűzte tőle

az élet egy kis vihara.

szegény fiú nem sírt. Miért is?

A sors kegyetlen zsarnokunk,

haragja akkor sújt le mindig,

mikor boldogok vagyunk.

mikor szerelemért sóvárgunk

egy csontváz karja nyúl felénk.

Te mért sírsz édes szerelmem,

talán fáj mesém?

Ne sírj! Ne sírj!

Nem mondom tovább,

ölelő karod fogjon át!

Ajkad zárja az én mesélő ajkam

mely a csókodért sóvárg.

Újjáteremt, égig emel föl

felejtet mindent ez a csók.

Ez a csók az én bús mesém vége.

Lehet-e vég mely csattanóbb.

Esik eső, szemerkél...

Esik eső szemerkél

Esik eső szemerkél

Kedvesem meg nem tér

Kedvesem meg nem tér

De megjön szombaton

De megjön szombaton

Mikor sok dolgom vagyon

Mikor sok dolgom vagyon

Mikor mosok,vasalok

Mikor mosok vasalok

Beszélgetni nem tudok

Beszélgetni nem tudok.

Gyere hozzám vasárnap

Gyere hozzám vasárnap

A zöld hársfa alá

A zöld hársfa alá.

Ott majd beszélgetünk

Ott majd beszélgetünk

Kéz a kézben üldögélünk,

Kéz a kézben üldögélünk.

/Vanyarci népdal szövege,  Dr. Manga János gyüjtése 1956/

Madách Imre is sokat ült a Veres Pál Kastély hársfája alatt!!

K. Pál János: Sváb árok

Abroszt lengető szélben

források hűs víze

csorog kérlelő tenyerembe

talpam tapadó

sarát kaparva

bukkanok

egy szív alakú kőre

gondolat fényszórón

bozótos földi ösvényt kutat

kis csöpik csaholása

űz felém őzikét, nyulat

ködszalagok kötnek

vékony szalmaszálhoz

látcsővem fényei

e táguló világhoz.

Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta, szent

Ártatlan angyal ő a föld porában lent.

Becéző szeretet övezze tetteid!

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta, szent.

Ártatlan angyal ő a föld porába lent.

Maradjon a gyermek gyermek, még csak lehet

Majd érzi súlyosan ő is az életet.

Szontágh Pál: Hivatal és profit

,, A haza szent oltár" tanították hajdan az ősök

,,Élés-kamra" - sivít a mai korcs-unoka,

S túr, fúr vág éhes patkány-sereg a napi

Jöjj, oh kandúr, verd s irtsad Konczon e ronda hadat!

1884

K. Pál János: Templom hegy sámánok találkozási helye

/ Csak a vanyarci nép emlékezete őrizte meg e határrész nevét. /

Fehér táltos lovak

göndörszörű birkák

áldozóhelye feketéllett

hont találó őseink idején

lélekemelő szentély

pusztai templom

itt magasodott lővés-szerű ablakaival

Svábárok-i faragott mészkőivel.

Exportált nyugati inkvízíció

pusztította ki

a sámánokat közülünk,

de  szívük dobbanása

itt él mibennünk

gyógyító lelkük is ideért

pozitív önkéntes cselekvésben.

Az élet sorsfordulóinak harangzúgása

messzire hallatszott

Kijáró, Jazaró, Uzsa, Makó

Pendelhajtó puszták

Királyi szolgálatban

hűséges hivei

szívszorítóan énekelték:

,,Boldogasszony Anyánk régi nagy patrónánk,

Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk

Magyarországról szegény hazánkról

Ne feledkezzél meg szegény magyarokról."

Most csak suttogó fenyők

elvadult táj bronzkori temetőn

domb tetején magaslesről

szarvasokat kilövöldöző 

tájidegen vadászok

itt szórakoznak

míg életük gyertyáját

el nem fújja a viharos, zimankós északi szél.

Beszta István : Válaszlevél!

A szilveszteri kismalac bár megérte a pénzét!

Szétpuszilta pisze orrom mint kopó a lércét!

Elküldtem hát tehozzád is sok jóval és széppel hogy

gazdagsággal halmozzon el ebben az Uj Évben

szeressed őt vedd magadhoz, hoz szerencsét

néked, puszilja szét az ajkadat csupán ez Uj évben!

De mielőtt még tartanád azt a kicsi markod ne

feledd le buksidról az életmentő maszkot! Hozzon

néked a kismalac nagyon sok szerencsét, bár ne

hagyd ki maszkodból azt a pici szelencét! Azóta is

ha tükrömet magam elé tartom, nem látok mást

csupán csak őt! És elborzadok nagyon!

Oldal: Versek
Veres Pál asztala - © 2008 - 2024 - verespal.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat