Veres Pál asztala

Átok elleni könyörgés

                                                Mért kínzol  és ölelsz engem?

                                                Miért mondsz, s beszélsz nékem?

                                                Mért mutatod azt, mitől félek?

                                                S miért lettél reám nézve?

                                                Hunyj, s takarodj, ne kövess

                                                engem!

                                                Aki reám tette ki, s miért tette,

                                                e kínt nékem?

                                                Miért jó?, s mint gondolta ki?

                                                Mily borzalom e lét nékem,

                                                átokkal halál szabadul  rám.

                                                Átokkal látok, minthogy

                                                vakulnék, s mily gyötrelmet,

                                                kínt és borút látok!

                                                Isten miért hagyod, mit tettél,

                                                az átokkal teremtettél?

                                                Ez átok másnak gyönyör,

                                                s mit ahogyan látok,

                                                de nékem szenvedés.

                                                Mért nem teszel, s törlöd rólam?

                                                E átokkal Lucifert, s fiad láttam!

                                                Ez nekem kín, és félelem,

                                                mit akarnál!

                                                Ne kínozz, s ölj engem!

                                                Ne gyötörj, s eméssz!

                                                Halálba nem,  nem mehetek!

                                                ha, te kényszerítsz, nem teszem!

                                                Vedd le átkod, kínját rólam!

                                                Hiszen, te nem erősíted páncélomat!

                                                Vesselek meg, s utáljalak ezért téged?

                                                Kérlek vedd le, e kínt rólam

                                                ne éljek néked!

                                                Hanem  jó legyek!

Mai magyarok

                                                Mily szégyenletes,hogy semmik lettünk!

                                                Mily bátortalanul,

                                                hazánkat hagytuk veszni,

                                                s mi tőbb csonkítani !

                                                Mi magyarok azért lettünk, s születtünk,

                                                hogy érezzünk, s szeressünk!

                                                mi több, hazánkat védjük, s tiszteljük!

                                                Királyaink,  győzelmet, s dicsőséget

                                                szereztek, kik mostanra porban,

                                                s élettelenül hevernek!

                                                Egy dolog, hogy földjeinket sem műveltük,

                                                de mi szörnyület, s mi több

                                                rettenet, hogy dicsőséges királyaink

                                                tetteit sem folytattuk!

                                                Igen rettenet, hogy idegenek

                                                vezetőink  vesztét  okozták, s leköpték!

                                                Nyelvünket sem szerették,

                                                s csak pusztítani akarták!

                                                Még hogy, szabadok mi magyarok?

                                                Minket okosabban ölnek!

                                                Mi magyarok sokat nyeltünk, s

                                                mily szomorú, még mindig nyelünk!

                                                Kérdem én!

                                                Miért nyeljünk, s hallgassunk?

                                                Magyaroknak gazdag, s szegény

                                                egyformán tegyen!

                                                Egy gazdag inkább lop,  mint tesz!

                                                Egy szegény, s pénztelen jobban tudja mi kell,

                                                nem gyötrelem!

                                                Mi magyarok mindig bízunk?

                                                De miért?!

                                                Eleget bíztunk!

                                                Hazánknak vége lesz, s mi hagyjuk ezt?

                                                Nem!

                                                Ennek vége lesz!

                                                Minket magyarokat nem kedveltek,

                                                inkább irigyeltek!

                                                Most már fogyunk, s ők bizakodnak!

                                                Fiatalok  ti csendben ültök,

                                                s inkább mentek innen!

                                                Ezt a szégyent mi magyarok!

                                                De mire vagyunk mi büszkék?

                                                Voltak, kik próbáltak, s bátran tettek!

                                                De ők már élettelenül, s gyötrődve néznek!

                                                Mily borzalom e jelen!

                                                Egy magyar sem tesz, inkább menekül?!

                                                Ebből elég, inkább tegyünk!

                                                E Föld nem gyötrelem,

                                               inkább gyönyör volt!

                                               Mi ez, idegenek hozzák a selejtet,